Korunkban felvetődik szükség van e még színházra, amikor annyi vizuális inger ér, amikor otthonunkban annyi mindent megnézhetünk, meghallgathatunk a legmodernebb eszközök segítségével. Úgy gondolom nagyobb szükség van rá, mit bármikor. Elgondolkodhatunk azon, vajon a színházbajárók mi célból jönnek színdarabot nézni. Maga a színdarab érdekli-e őket, vagy a társadalmi elvárásoknak tesznek-e eleget, Csupán protokoll lenne? Vagy fontos a társadalmi hovatartozás a minták követése. Talán egyfajta ritus a sötétben  egy emberként lélegezni, hallgatni feszült figyelemmel, nevetni a többiekkel. Kikapcsolódni a mindennapokból,felemelkedni pár órára. Jől érezni magunkat úgy, hogy a körülöttünk élők is elfelejtik mindennapi gondjaikat. talán elgondolkodni a színdarab után, de mindenképpen beszélni róla.

A színház nyersanyaga nem a színész, a tér, nem a szöveg, hanem a néző figyelme, a tekintete, halgatása,gondolatai.A színház a néző művészetének képzeletbeli látcsövének kicsinyítő vagy nagyítólencséjével mindent szüntelenül érzékel. Távolról vizsgálja az egészt, majd figyelmét egy-egy apró részlet szippantja be. Annak a művésznek, aki igényt formál a tömeg figyelmére, aki meghökkenéssel kívánja, lebilincselje aki köznapi jelenségeket igyekszik látványossággá szervezni , szüntelenül meg kell újulnia. Így fog felborulni a kint és bent egyensúlya. A kint gyakorlatilag megszűnik. A néző a sötét nézőtéren formailag önmaga számára nem létezik.

A hagyományos verbális színházban a zene, a díszlet, a fény és a színek a színész élő teste, egybeformálódva képezi azt a formát, aminek a szöveg és a színészi alakítás ad tartalmat. A színpadi ruháknak követniük kell a történelmi tényeket, ám csak annyira, hogy felkeltsék a történelmi kor illúzióját amennyire azt a színdarab megköveteli.Így elmondhatjuk azt is, hogy a modern jelmeztervező az aprólékos vonalakat kerüli és kiemeli a korra jellemző vonalakat, esetleg el is túlozza, vagy kihangsúlyozza. Elmondható ez a szín esetében is. Alkalmazkodnia kell a díszlethez, mert nem szabad elfelejteni, hogy a jelmez a díszlet mozgó színfoltja, a színpadon és így csak vele harmonikus egységben tud élni.